Na ez nagy falat volt hegyi betegség szempontjából, hiszen a végcél majdnem 5000 méteres magasság volt a napra. Már az elején egy erős kaptatóval indult az út, de megérte, mert szép és tiszta időben láthattuk ezúttal az előző nap még felhősebb tájat.
A szép idő Dingboche-ben sem tart sokáig, egy köd-felhő körülbelül 2 perc alatt beborítja a hegyi falut. Jó illusztrációja annak, hogy milyen gyorsan tud változni az idő a hegyekben, és miért veszélyes az időjárás, ha nem figyelnek oda rá...
Az alábbi kép közepén domináló csúcs a világ negyedik legmagasabb csúcsa, a Lhotse (8516m). Tőle balra a Nuptse csúcsok, és eldugva, avatott szemek számára észrevehető a hegyek királya, Chomolungma / Everest csúcs (8848m) is.
Ez pedig az Ama Dablam, mely az előző napon még felhőben volt.
Az út az erős kaptató után viszonylag könnyűre váltott Dingboche után, és 1-2 órán át minimális szint emelkedéssel halad a hegyoldalban.
Alattunk a Khumbu gleccser, mely hosszú órákon át kísért minket.
Útközben - most már a megszokott módon - számos jak-karavánnal és teherhordóval találkozunk. Ez a helyi bácsi két teli gázpalackot cipelt fel, egyéb dolgott mellett. 😲
Thukla faluját (értsd: 4 darab ház) elérve egy izgalmas folyón átkelésben is része van az embernek, de ez még semmi ahhoz képest, ami utána vár a mászókra.
A falu után a Thukla-hágón való átkelés az eddigi legkeményebb feladatnaknak bizonyul, de bő 1 óra alatt vesszük ezt az akadályt is. A hágó azonban nem adta könnyen magát: mindketten fejfájással és szédülés árán győztük csak le, és a tünetek utána sem nagyon javultak.
A jakok bezzeg itt sem kapkodták a levegőt. :)
A hágó tetején imazászlók rengetegei...
... és elhunyt hegymászók tiszteletére állított sírok, akiket sosem találtak meg. Ahogy egyre feljebb halad az ember, egyre jobban megtanulja tisztelni a hegyet, és megérteni a helyieket.
A hágó utáni rész már hiába nem meredek, hiába lenne viszonylag könnyű séta, ha a Bükkben vagy a Mátrában tennénk meg azt a szakaszt: Ildin minden korábbinál erősebben jelentkeztek a magasság tünetei. Annak ellenére, hogy itt már minden lehetséges súlyt átvettem tőle, vagy Dingboche-ban hagytunk.
A hágó után, 4800 méter felett. Itt már nincs gyönyörű zöld táj, se bokrok, se fák. Egyre kihaltabb és sziklásabb minden, aminek szintén megvan a maga szépsége.
Lobuche-t sikeresen elérjük.
Ildi hányással küszködve azonnal lefekszik a menedékházban, és a nap hátralévő részében ki sem bújik a hálózsákjából.
Az én szédülésem egy forró fokhagymaleves után elmúlik, az időt pedig a közösségi helyiségben melegedve más túrázókkal és hegymászókkal beszélgetve, valamint sudoku-fejtéssel múlatom.
A napi csatát megnyertük, de a háborúban egyelőre a világ legmagasabb hegysége áll nyerésre...
Azért ez nagyon kemény lehetett! Fejfájás és hányinger párosan eszméletlenül meg tudja viselni az embert, kiveszi belőle az energiát. De a táj csodaszép, fenséges, lenyűgöző!
VálaszTörlés"A jakok bezzeg itt sem kapkodták a levegőt." Ezen behaltam :D
VálaszTörlés