Nincs TAO-blog kaja posztok nélkül! Egy távoli ország gasztronómiai világa pedig különösen érdekes témakör számomra, úgyhogy természetesen erről is kell írnom.
Elöljáróban, a Himalájai étkezéseink a két végletet egyszerre testesítették meg: a helyben termelt ételek egyszerűek, de nagyon jó (bio) minőségűek voltak; a nyugati ételek pedig összetettek, de egyben rosszabb minőségűek, vagy ééérdekes értelmezésűek voltak.
Például kértünk Hot Lemon-t (forró citromot), ami a teák között szerepelt az étlapon, így joggal gondolhattunk, hogy forró citromos teát fogunk kapni. Hát nem. Forró citromlevet kaptunk. Ugyanez forró narancslében is elérhető.
Import lekvár is elérhető a menedékházakban - kétséges minőségben.
Reméltük, hogy ez "csak" egy hajszál volt a lekvárban...
... de ha nem az, hát a hegyen akkor sem válogathat az ember!
(Büszke voltam Ildire, mert Magyarországon már akkor otthagyta korábban a tányéron a kaját, ha a közelében volt egy hajszál. 😁)
Én általában a forró leveseket preferáltam, semmi sem melegített át jobban és adott több erőt azoknál.
A helyiek egyik természetes fegyvere a hegyi betegség ellen: forró fokhagyma leves.
Na ez volt az egyik legnagyobb meglepetés: még Namche Bazaar-ban, 3440 méteren is volt pékség! Ráadásul ott helyben, frissen sütötték a péksüteményeket, amik még jól is néztek ki. Más kérdés, hogy azt már nem tudták, hogy mi a csokis croissant, és kitaláltak rá valami helyi variációt...
Egy ékes példája annak, hogy mennyire friss ételeket fogyasztottunk. Az egyik menedékház udvarában végignéztük, ahogy a helyiek szedik a krumplit a földből - azt a krumplit, amiből egy órával később készítettek nekünk vacsorát.
Jaksajt és forró tea.
Az alsó étel jak-steak néven szerepelt az étlapon, ami természetesen erős túlzás volt. Ugyan valóban jakhúsból készült, de a steak elnevezésért Texas-ban fegyvert rántottak volna.
Jogos észrevétel emellett, hogy ha steak lett volna, nem bírtuk volna megenni, ugyanis a jakhús rendkívül rágós. Egy ujjnyi vastagságú jakhús ehetetlen lenne... ezért darált húsból készítenek egy papírvékonyra kalapált szeletet, így már fogyasztható.
Kedvenc nepáli étkem: a momo. Ez egy gőzölt töltött tészta, melyet sokféle kombinációban lehet készíteni. Lehet zöldséggel, sajttal, hússal vagy curry-vel töltött; lehet szimplán gőzölt, lehet olajban sült, vagy a kettő kombinációja (kothey).
Egy újabb nyugati kaja nepáli újra-értelmezése: pizza a la Lukla.
Amikor kihozták, első gondolatom az volt, hogy milyen kicsi, na most kivételesen éhen maradok. A kés és a villa jó mérce a képen, látszik, hogy a pizza átmérője 10-15 cm lehetett, ami kb. a harmada a nyugati 32 cm-es pizzáknak.
Mire befejeztem, annyira jól laktam, hogy attól féltem, hogy rosszul leszek és nem fogok tudni aludni. Ez a helyi, "különleges" készítési módszernek köszönhető: miután összekészítették az egész pizzát, nem sütőben, hanem olajfritőzben sütötték ki az egészet!
Szóval vicces módon a nyugati kaják voltak a legérdekesebbek, mert azokat teljesen másképp készítették el, mint ahogy megszoktuk. A helyi kajákkal viszont nem lehetett mellényúlni: a curry-k, a rizs, a dal bhat, és társaik mindig nagyon finomak voltak.
Ezekről is hamarosan, egy másik posztban fogok írni.
Végre, végre!!! Már vártam nagyon :):)
VálaszTörlésA nyugati ételeken azért elméláztam egy sort, mert minek erőlködnek, ha annyi jó kajájuk van, na mindegy. :) Kérlek itt helyben is sütnek egyféle steaknak csúfolt darált húst, amit még rántanak is...brrr, pedig ez itt nem Nepál :) A múltkor rendeltem kíváncsi voltam, hogy milyen lehet az a makói rántott steak....hát többet nem rendelnék olyant, az biztos :)
Egyszerű az oka egyébként: azért készítenek (vagy próbálnak készíteni) sok nyugati ételt, mert van rá igény. Sok a nyugati hegymászó és trekker, akiknek pár hét vagy hónap után bizony elkezd hiányozni a hazai kaja. És akkor berendelnek egy pizzát vagy steak-et, szegény gyanútlanok... :D
VálaszTörlésHát a makói rántott steak-ről még nem hallottam, de azt hiszem nem is biztos, hogy akarok - legalábbis az alapján, amit írsz róla. :)
Ne is....ma amúgy bélszínt sütök, rare módon, mert akinek sütöm így szereti, én a médiumnál maradnék, de mivel ma ezt egyben sütöm, így jártam :):):):) Most reggel 6-kor meg már kész í sushi rizsem, kissé ellentmondás, egy napon két ilyen különböző ételt csinálni, de ma ilyen nap van :)
VálaszTörlés"Aki a steak-et szereti, rossz ember nem lehet."
TörlésA medium még belefér, elnézzük :) annál jobban sütött steak-et enni nem szabad, a well done-ért pedig botütés jár.
egyetértünk a well done az istenkáromlás :)
VálaszTörlés