Az időnk alapvetően kellemes volt, értsd: nem volt hóvihar, csak nagyon hideg. Az égbolt felhős, de a nap is olykor-olykor előbújt, nem panaszkodhattunk.
Ellenben a hóra, na arra igen, irónikus módon pedig épp amiatt jön az ember. Csakhogy annyi hó volt, és annyira lefagyva, hogy a hótalpat elő sem vettük, a meredek részekre már hágóvasak kellettek.
A meredek ilyen hóban és csúszós jégen még meredekebbnek tűnik.
Arrafele megy az út.
Nem mondom, hogy könnyű volt. Viszont legalább nehéz. A hó mennyisége miatt rendkívül lassan haladt mindenki. Aznap senki nem érte el a csúcsot közülünk, gyakorlatilag nem volt rá idő, hiába volt az időjárás megfelelő.
Nem baj, több idő jutott angyalkázni és játszani. 😁
És a táj már a csúcsot csak megközelítve is szép volt!
Úgyhogy nem bántuk meg, az biztos. Sőt, úgy döntöttünk, hogy később, egy nyári időszakban megpróbáljuk majd újra, hágóvas nélkül...
Megmondom őszintén, a hegymászás az a sport, ami soha nem érintett meg.:) Egyszerűen utálok felfelé lihegve menni ill. mászni. De más képein, így most a Tiéden is nagyon tetszik, nagyon lenyűgöző a táj. Megint szép helyen jártatok :)
VálaszTörlésHát igen, az ilyen sportok kicsit olyanok, mint a viccben, amiben az őrült veri a fejét a falba, mikor megkérdezik tőle, hogy miért csinálja. A válasza: "mert olyan jó utána abbahagyni!". :)
VálaszTörlésJön mindjárt a párja is ennek a posztnak!