- Hú, ez meredek volt! - sóhajtott Ildi nagyot az első menedékházban töltött éjszakáján, amikor észrevett és megöletett egy pókot a falon az én kezem által. Én jót mosolyogtam magamban. Meredek? Egy pók? Hehe, ez még csak az eleje...
Tudni kell: Ildi - mint utóbb kiderült: genetikailag örökölt :) - arachnophobia-ban, meg általánosságban minden bogárfóbiában szenved. Praktikus tulajdonság egy 12 napos hegyi túrán. :)
Na de ne szaladjunk előre. Először is hálát rebegtünk Buddhának, Ganésának, meg az összes hindu istennek, hogy csak azután kezdett esni az eső, hogy már leszálltunk Luklában.
Másodsorban pedig gyorsan beálltunk az első teaházba átöltözni, vízhatlan rétegeket felvenni és a zsákokra rakni.
Luklából kimenet még lejelentkeztünk a helyi checkpoint-nál, hogy kik vagyunk, és merre tartunk, mikor tervezünk visszaérni. Ez azért fontos, mert ha az ember nem jelentkezik be egy ellenőrzési pontnál az útvonalán, akkor elvileg a keresésére és mentésére indulnak. A hegyen ezt komolyan kell venni. Ez a szolgáltatás egyébként benne van abban az árban, amit a hegyi és trekking engedélyekért fizetsz.
20 perccel miután elindultunk, el is állt az eső - úgyhogy vetkőzhettünk is neki, mert olyan melegünk lett, hogy belülről kezdett vizesedni minden rajtunk lévő ruha. Ez egyébként egy jellemző dolog volt a túra során: gyakran kellett le- és felöltözni, mert a hőmérséklet 10 fokokat képes volt ugrálni attól függően, hogy épp kisütött-e a nap, vagy rád úszott egy felhő.
Az út Phakding-ig (így friss erővel és ebbe az irányba) egyszerű, és nem hosszú, 3 óra alatt megvolt. Tökéletesen alkalmas bemelegítő napnak, és arra, hogy rájöjjünk, mennyire nehéz a hátizsákunk. Kb. 11-12 kilóval indultunk per fő, plusz a napi vízmennyiség, ami további 3-4 kiló kettőnkre.
Ez van, jobb megszokni.
Egy patakon átkelés során.
Itt még a közönséges tehén is megélt, feljebb már csak jakok voltak.
Egy teherhordó bácsi. A csomag mérete elég tipikus... ennél durvábbakat is fogtok látni későbbi posztokban.
Az első függőhíd, az első lelki megmérettetés Ildi számára. "Nem vagyok tériszonyos, csak ha mozog alattam a talaj", hogy őt idézzem. :D Hát ez is, és az összes többi ilyen függőhíd is erősen mozgott még szél nélkül is, úgyhogy le kellett győznie a tériszonyát.
Egy falucska a szemközti hegyoldalban.
Délután 4-re megérkezünk Phakding-ba (ejtsd: fakding, igen, így :)), ahol szállást és vacsorát kérünk az egyik szimpatikusnak tűnő teaházban. Kapunk is. Vacsoránál a közösségi helyiségben rajtunk kívül csak sherpák* vannak, akik jókedélyűen beszélgetnek egymás között a helyi nyelvükön. Angolul nem nagyon beszélnek, de a gesztusaikból ítélve kedvesek és barátságosak. Egy 60plusz év körüli 50mínusz kilós bácsika különösen, aki előszeretettel pakolgatja és rendezi a dolgokat a teaházban.
Az árak itt már a kathmandu-i (egyébként olcsó) árak 1,5-2-szeresére rúgnak, elérik a magyar menza átlagot. A szállás azonban olcsó: 1 szoba kettőnkre 2 dollár alatt van.
A vacsi bőséges: zöldség curry hatalmas adag rizzsel, és még repetát is hoznak kérés nélkül! Alig bírjuk megenni, a repetát csak udvariasságból fogadjuk el, de jól esik. A végén még hoznak forró vizet a termoszunkba, aztán felmegyünk a szobába.
18:30, épp csak besötétedett, amikor a szobánk plafonjából kilógó egyetlen villanykörte elkezd villódzani, majd kihuny.
Jéééjj! Áramszünet.
(Az áramszünetek egyébként mindennaposak és teljesen normálisak Nepálban, ahogy említettem Kathmandu leírásánál. Az ott leírtakban az is kiderül, miért.)
* Közkeletű tévhit szerint a sherpa szó teherhordót vagy hegyi vezetőt jelent, a magyar nyelvben is szinte szinonimaként használják. A sherpa valójában egy népcsoport, a nepáliak (ez vitatható, mert eredetileg tibetiek) azon része, akik a Himalája északkeleti részén, az Everest régióban élnek. A Himalája más részében élő hegyi emberek (például a K2, vagy az Annapurna régióban) nem sherpák. Ahogy a teherhordók sem. Egy sherpát teherhordóval azonosítani kb. olyan, mint minden székelyt favágónak nézni. Úgyhogy ha Nepálban jársz, ne hívd őket teherhordónak, illetve ha a Himalája más részén jársz, ne nevezd az ottani embereket sherpának, mert nem veszik jó néven. További infó itt.
A sherpás rész tök érdekes volt, eddig én is tévesen tudtam, köszi a kiígazítást. :)
VálaszTörlésIldi mellett nem lehet unatkozni, de jókat vigyorogtam azon a függőhídas sztorin :):):)
Ma már K. is olvas, megmutattam neki a blogot, érdekli :):)
Örülök, ha valami új és érdekes infó is akad, és K-nak is. :)
VálaszTörlés:):) minden érdekes és új, de van amiről még sohasem hallottam, ilyen volt a sherpás is.:) Amúgy nagyon sok utifilmet nézek itthon, mert ha már nem tudok ilyen helyekre eljutni, legalább filmen látom őket. :)
VálaszTörlés