Namche Bazaar (3440m) - Tengboche (3860m)

10 km, 920 m fel, 530 m le, 7 óra

Ez a nap tartogatta az első igazi kihívást, ugyanis 3000-4000 méter között masszív szintemelkedést kell legyőzni, az emelkedő Tengboche faluja előtt pedig kifejezetten gyilkos. Volt is vele bajunk, de erről majd később...

Namche Bazaar-ban kelés a nappal, reggelire a hazaitól eléggé eltérő, de finom zabkása, majd 7 órakor már úton is vagyunk.
Na nem jutottunk sokáig, 7:20-kor már jött is ránk a cifra - valami nem stimmelt a zabkásával. Sokan kérdezgették itthon egyébként tapintatosan, hogy mit csinálsz, amikor rád jön a hegyen... hát természetesen ugyanazt, mint amikor Magyarországon, pl.: a Bakonyban vagy a Mátrában jön rád. Elmész a bokrok közé, és elintézed.
Ez általában így is van... de azért vannak néha különbségek. Például amikor nincsenek bokrok, mert már olyan magasan vagy, hogy a növényzet maximum fűből áll, vagy már az sincs, csak sziklák. Ha szerencséd van, akkor sziklák közé tudsz még menni, hogy ne lássanak. De olykor az sincs. A legrosszabb pedig az, amikor a hegyoldalban haladsz egy ösvényen, egyik oldaladon szakadék, a másikon pedig sziklafal, ergo nem tudsz letérni az útról semerre. Marad az út, amin meg közlekednek persze a helyiek, a jakok, meg néha más trekkerek, hegymászók.
Na ilyenkor izgalmas tud lenni a dolog. :) Viszont ilyen érdekes dolgokat lehet fotózni közben. :D

Hát igen, van az a helyzet, amikor megveszel 600 forintért egyetlen tekercs WC-papírt.
Egy korábban említett hegyoldalra példa.

Ez is... csak lentről.

Hidakból pedig még mindig nem fogytunk ki, erre a napra is jutott 3-4, Ildi nagy örömére... :)

Ilyen volt átmenni rajta, a folyó felett.

Nem olyan sokkal a cél előtt, a Tengboche előtti emelkedőn. Ildinek már nem őszinte a mosolya.

Alig várta már, hogy megérkezzünk a teaházba. Itt volt először igazán szarul a hegyi betegségtől, ennek ellenére végig teljesítette a napot.

Fáradtan én csak örültem a sült rizsnek, mint Dagobert bácsi az aprópénznek.

Tengboche faluja erről a buddhista kolostorról híres. Igazából nincs is nagyon semmi más... Tengboche már igazi kis hegyi falu, kb. 10-15 házból áll, amiknek a fele teaház vagy menedékház az átutazók számára.

A kolostor egyébként nagyon érdekes volt külvilági szemmel... pontosan olyan, mint amilyennek elképzeli az ember a filmekből és könyvekből.
Tágas, puritán, belső-udvaros, és hideg.
Alapvetően nem lehet bemenni idegeneknek, de minden nap pontosan 1 időpontban megengedik, hogy bemenjenek ők is, megnézhessék, hogy néz ki belülről, hogy élnek itt a szerzetesek. Sajnos fényképet / videót tilos volt készíteni, és ezt tiszteletben is tartottuk.
Csak kint, a kolostor előtt lőhettünk egyet.

A kapunál: szobrok és imamalmok.

A faluból kb. ennyi látszik egy átlagos délutáni köd-felhőben: egy helyi terelgeti a teherhordó jakokat a "főutcán".